Most, hogy elérkezik Virágvasárnap, elővettem rég megboldogult nagyanyám ünnepi virágos kis terítőjét, melyet maga hímzett ─, de valahogy úgy látom, sehogy sem illik a laptop alá, mint miseközvetítési díszlet. Nagyon keresek valami méltó emléket, ami emelné a legós dobozok között megrendezett ünnep fényét…

De nekem csak egy csacsi jut az eszembe.

Nem is olyan régen, Karácsonykor, amikor lehetett misére menni és sejtettük is, hogy ez milyen nagy ajándék ─ a leleményes pasaréti ferences testvérek betlehemi állatsimogatót fabrikáltak a templom előtti kis téren. Kecskék mekegtek ott, egy póni majd’ kirúgta a kis karám oldalát, egy kis udvarban bárányok jöttek-mentek. Nagy lelki nyugalommal álldogált ott az izgatott, kíváncsi gyerekek között a szamár.

A decemberi sötétségben, a villanylámpák fénye alatt megilletődve álltunk a meglepően erős, plüssállatnál selymesebb szőrű jószág körül és éreztük, hogy ez a világ ─ a maga nagyszerű teremtményeivel, akik mind Istenre mutatnak öntudatlanul ─ derűt ad nekünk. Ez a jószág már a jászolnál is ott fújta a párát, majd a Heródes előli menekülésnél segíthette a Szent Családot, most pedig a 33 éves Jézust viszi Jeruzsálembe. Szóval, mindig ott bóklászik a Megváltás nagy tervében.

Tekinthetjük a szelídség, a békesség és az alázatosság képviselőjének. Hátán Jézus uralkodóként vonul be Jeruzsálembe, de nem harci szekereken csörömpölve, luxusban, mint egy hagyományos ókori király.  A szamár ugyanakkor a csökönyösség megtestesítője is ─ kinek lenne kedve egy szelídítetlen szamár hátára ülni? Választásával Jézus utal arra, hogy ha számít egy teremtmény segítségére, akkor semmi nem lehet akadály. „Mikor eloldották a szamarat, a gazdája megkérdezte: Miért oldjátok el a szamarat? Az Úrnak szüksége van rá. – felelték.” (Lk 19:31)

Úgy tűnik, a Biblia ószövetségi írói is számon tartották patásunkat. Megenni és feláldozni nem lehetett a zsidó szabályok szerint, viszont mégis értékes teherhordó állat és egyben „jármű” is. Sőt, ha Isten úgy akarja, királysághoz tudja segíteni gazdáját: pont ez történt Saullal, a zsidók első királyával, aki elveszett szamarait keresve jut el Sámuel prófétához, aki aztán felkeni királlyá. Így a szamár az első és az utolsó, vagyis legfőbb király történetében is megjelenik.

A szamarak minderről mit sem sejtenek, s békésen ropogtatják a friss szénát holmi istállókban, mit sem sejtve a vírusokról és arról, hogy mekkora pusztítást végez bennünk és a világban a betegség. A mi szobáinkban, esetlen kis oltárainkon és lelkünkben mégis beköszönthet a Virágvasárnap, ha mi is szeretnénk. Segítségül megosztom Veletek a görögkatolikus Papp Miklós atya ikon magyarázó rövid videoját a mai ünnepről. Természetesen ott lesz a csacsi is!

https://hd.gorogkatolikus.hu/–2020-aprilis-04

 

Réka

Kérjük, segítse adója 1%-val alapítványunkat

A Szent Jozafát Alapítvány 40.000 Ft értékű fejlesztő játékokkal támogatta óvodánkat.
Kérjük, segítse adója 1%-val alapítványunkat, hogy a jövőben minél több eszközt és lehetőséget tudjunk biztosítani a gyerekeknek.
Amennyiben további támogatásokkal szeretné elősegíteni a gyerekek fejlődését, utalása közleményébe adja meg a “gyermek” szót, így a beérkezett összeget az óvoda fejlesztésére fordítjuk.
Szent Jozafát Alapítvány bankszámlaszáma:
OTP Bank 11707024-20310459
Szent Jozafát Alapítvány adószáma: 19672270-1-42
Alapítvány címe: 1074 Budapest, Rózsák tere 10.